Hiába trendi ma előkelő és drága borvacsorákra és -fesztiválokra járni, az efféle mulatságokon részt vevő emberek közül csak kevesekben ötlik fel, hogy egy-egy jól sikerült évjárat mögött egyébként a szőlővidékeket mélyen sújtó egzisztenciális és szellemi válság húzódik meg. Hiába dolgozik minden borvidéken egy-két tucatnyi zseniális borász, ha a többség még mindig tisztázatlan eredetű borokkal tapossa laposra a magyar bor hírnevét. Akadnak azért kevésbé derűlátó szakemberek is. Egyrészt, ma már bizton állítható, hogy a 2010-es szüret eléggé rosszra sikeredett. Másrészt viszont Jásdi István csopaki borász szerint – amint azt éles hangú hozzászólásában megfogalmazta – a rossz évjárat miatt kiszáradhatnak a piacok, ami kifejezetten kedvez a hamisítóknak. Ha pedig az állami szervek nem iparkodnak a minőségi termelők mellé állva szigorítani az ellenőrzéseket, akkor a helyzet – Jásdi szerint legalábbis – katasztrofálissá válhat. Az azóta megtartott további két ülésen is számos neves borász a tiszteletét tette. Amint azt többen kifejtették, komoly zavart okoz a rendszerben az unió határain belüli szállítás, s az, hogy a nem importnak számító olcsó olasz és spanyol borok ellenõrizetlenül kerülnek be az országba, és sok esetben - nyilván illegálisan, de - magyar borként kerülnek forgalomba. Horváth Csaba, a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának fõtitkára például azon kapta fel a vizet, hogy - mint mondta - „ezeket a borokat nem az olaszok küldik a nyakunkra, hanem magyar borászati vállalkozások hozzák be, miközben bejelentési kötelezettségüknek sem tesznek eleget. Mi több 1989 óta nincs hivatalos belkereskedelmi statisztika, így nincs adat a belföldön mozgó borokról.” Feldmann Zsolt helyettes államtitkár azzal próbálta hűteni a kedélyeket, hogy elmondta, szerinte az uniós szabályok lehetõvé teszik az átláthatóságot.